"A magyar konyha az olyan emberé, aki keményen dolgozik, aki húz, aki mértékkel, beosztással él de amikor ünnep van, akkor áldoz. Áldoz, nem a hasának, hanem a barátainak, a vendégeinek, a barátságnak, az egymást erősítő együttlétnek, áldoz a hagyományokat őrizve, és merészen rögtönöz. Tud ünnepelni úgy, hogy az ünnep évek, évtizedek múlva is külön emlékként marad meg. Tudjuk hát megülni az ünnepet, és tudjunk helytállni a hétköznapokon; legyünk gondtalanok az örömben, és gondosak az öröm kimunkálásában..."
Szakál László: Régi ünnepek a konyhában

Sunday, May 6, 2012

bevezetõ...




Sokaig nem tudtam elfogadni azt, hogy a mi konyhank nem szerepel az itteni kinalat kozott.Nem notte ki magat.Be kellett latnom, a mi konyhankhoz le kell ulni, idot kell szentelni, megadni a modjat.Nem kutyafuttaban szaladni egy szelet pizzaval, amire mar aznap sem emlekszunk.
Egyszer megis sikerult valami nekem.Iskolasoknak, kamaszoknak nyitottam egy kavezot , ahol iskola utan lehetett logni, lecket irni, szerelmezni:)
Ide epitettem be a fasirtot szendvicskent, majonezes krumplisalataval.A fasirtot rudban sutottem, vekony szeleteket vagtam, salataval , ami egyebkent fogy szendvicsekhez, nagyon finom volt, es nagyon sikeres.Kamaszok baratokat is elhoztak a fasirt szendvics miatt,amit meatloaf-nak kereszteltem itteni nyelvjarasra.Aztan, ahogy az lenni szokott, hire ment, es jottek a nagyok, akik mar 50 eve kepben vannak , es lemasoltak engem:)engem, a kis kezdot, akinek bar volt forgalma, de profit szinte semmi.Csak jol ereztuk magunk.
Hogy dobogott a szivem, amikor kamasz fiu jon es mondja, hoztam a baratom is , annyit meseltem a szendvicsrol:)mindig sokra ertekeltem a gyerekek, kamaszok elismereset.Mindig komolyan vettem oket.A rezsi megbuktatott, mert az arakat nem lett volna szivem emelni, hiszen a diakoknak nincs penzuk, csak annyi-amennyi.


Majd olvastam a szazadfordulo utani idoszakrol, nem errol a mostanirol, az iparosodas idejerol.A nehez fizikai munkakhoz bizony nagyon jol jott a mi etelunk.Az egytalas, tartalmas leveseink.New Yorkban mukodott sokaig egy csak levest kifozde, ahol delutanonkent hosszu sorban kigyoztak az emberek, csak ehessenek egy tanyer levest.
Szeretek, mindig is szerettem fozni.A mosoly utan a masik rovid ut a baratsag, a szeretet kifejezesere.
A filmet amikor neztem(Julie& Julia) el voltam buvolve, es jatszottam a gondolattal mar akkor.Hogy majd en is valami hasonlot, de persze abbol, ami a mienk.
Miota itt elek nagyon sok idot, energiat forditottam arra, hogy bemutassam a hatterem.Nyultam , amihez csak modom volt.


Most a fozesnek aldozok, tisztelem annyira azt, aki ezeket az eteleket megalkotta, hogy latvanyosabba teszem.Tudom, hogy nagyon sokan foznek, es szebbnel szebb gasztroblogok leteznek.Ez abban kulonbozik, hogy egy szakacskonyvet fozok vegig.Idot nem jelolok ki magamnak, es annyiban leszek eltero, hogy nem sorrendben fozom meg az eteleket.Egy leves utan valami masodik lesz, majd egy edesseg es forditva.
Ha valamelyik recepthez nem lesz valamilyen hozzavalom, mert itt nem kaphato, azt kulon jelolni fogom.Amikor kesz vagyok, akkor fogom forditani, majd nyomtatas.
A receptek a konyv szerint 10 fore vannak jelolve, en amikor keszitem feleztem, olykor negyedeltem.Csak ha osszejovetelre keszitem hasznalom az egeszet.Ertelemszeruen csokkenthetok a mennyisegek.


Akkor fogjak hozza ehhez az izekben , fuszerekben, hozzavalokban gazdag , izgalmas uthoz, kalandos lesz, ugy kepzelem:)

8 comments:

  1. Kedves Ágnes, sok sikert kívánok a blogodhoz.

    ReplyDelete
  2. Sok sikert és jó kedvet ehez a szép vállalkozáshoz!! Jól indult!

    ReplyDelete
  3. Nagyon jok a receptek, varjuk a folytatast !

    ReplyDelete
  4. Orulok Marika:))sorban erkeznek majd, igyekszem naponta:))

    ReplyDelete